| Történelem: Minek nevezzelek? | |||||||||
|
(10 szavazatból)
| |||||||||
|
avagy fellebentjük a fátylat a ZX jelzés eredetéről...
Amikor a mi kis (félistenként szeretett és tisztelt) ZX Spectrumunk tervezési fázisánál tartott, bölcs üzletemberhez méltóan már akkor egy frappáns és a gépet könnyen eladhatóvá tevő, mindenki számára könnyen megjegyezhető ám mégis csúcstechnikát sejtető néven morfondírozott. Úgy gondolta, olyan gépet fog alkotni, mely a legszélesebb tömegek számára is elérhető és játszi könnyedséggel, különleges számítástechnikai tudás nélkül is zokszó nélkül programozható. Szerette volna azonban, ha a gépnek ezen tulajdonsága már a géppel való első találkozáskor feltűnik az embereknek és megragad bennük, mintegy utat mutatva az elkerülhetetlen programozói tudás megszerzése irányába. Arra a következtetésre jutott, hogy a(z általunk félistenként szeretett és tisztelt) gépet nem elsősorban a száraz technológiai adatokkal lehet eladhatóvá tenni, mint processzor sebessége, memória nagysága, shaderek száma, hanem sokkal inkább tetszetős-színes külcsínnel és frappáns névvel. Akkoriban Anglia ipara roppant erős volt, a technológia és a tudomány számára kijelölt út pedig közérthető és világos. Ezért a Sir gondolt egyet és a (*) gépünket a trendekkel ellentétben sötétbe burkolta. Hogy a külseje ne legyen oly komor és nyomasztó úgy találta, hogy az előlapját és a gép szerves részét képező II-ik VH-ból megmaradt radírgumi készletet fogja színekkel megbolondítani (sic!). A gép készen állt a tervezőüzem próbapadján, feltöltve üzemanyaggal és a szokásos kenőanyagokkal. Processzora könnyedén és egyenletesen tartotta a neki előirányzott 3.5MHz-es alapjáratot. Kissé melegedett, de ez nem meglepő egy ilyen léghűtéses egyhengeres motornál, ám a mérnökök egy huszáros vágással meg egy alumínium lapkával kiküszöbölték ezt a problémát. Már csak a keresztelő volt hátra.
A Sinclair Research Ltd. próbatermében elhalványodnak a fények, már csak az egyhengeres Z80 boxermotor tompa duruzsolása hallatszik. A zár kattan, Uncle Clive fáradt léptekkel indul le a lépcsőn a parkolóházba, hogy elfoglalja helyét Mercedese vezetőülésében. Beröffenti a V12-es luxusjármű motorját és fáradtan felsóhajt. Ismét alkottam a világnak egy remeket, és adtam nekik egy talányt, amit talán majd 30 év múlva megpróbálnak megfejteni. Bajsza alatt huncutul elmosolyodik, majd kis idő elteltével szomorkásan megszólal magában. -Egy ilyen fárasztó nap után mennyivel jobb lenne kerékpárral hazamenni. -Vagy még inkább egy olyan emberi erővel hajtott eszközzel, melybe akár öltönybe is közlekedhetek. Ködös szemmel a távolba réved, majd szeme résnyire összeszűkül. A miénk is.
De jó is lenne, ha minden így történt volna, a hivatalos megfejtés azonban ez :) | |||||||||