Szoftver: Minden 7-re 1 játék - Test Drive 2: The Duel

4 csillagos Cikk értékelése: 4,50 (2 szavazatból)

(A képre kattintva ki is próbálhatod egy java emulátorban!)

Kiadás: Accolade, 1989
Besorolás: szimulátor
Géptípus: ZX Spectrum 48/128K
Speccyalista Toplista: 220.
Eredeti ár: 9,99 GBP átszámítva akkori árfolyamon 961 Ft
(mai árszinthez viszonyítva 14 124 Ft lenne)

Az érdekesség kedvéért - meg azért, mert kezdek kifogyni a jó ötletekből - a következő pár hétben igyekszem olyan játékokat "lefedni", melyek ugyan léteznek Speccyre is, de más, javarészt lényegesen lóerősebb gépen váltak népszerűvé.

A Test Drive sorozat leginkább a részek minőségében tapasztalható óriási szórása okán hagyott mély nyomokat bennem. Az első rész C64-ről lehet ismerős a legtöbbünk számára, a másodikat már inkább EGA-s - Woww! - 286-oson, meg Amigán tolta a jónép, a harmadik PC-s volt a sorban őt követőkkel együtt. A minőségi mutató? Nos, az első rész zseniálisan jó volt, kitűnő grafikával. A második szintén. A harmadik játszhatatlanul pocsék, a negyediktől pedig elkezdődött a játék "vidékre jó lesz, a neve miatt úgyis meg fogják venni" korszaka. A fizika idejétmúlt, a grafika aránytalanságoktól sújtott ?az utcákon a járdaszegélyek gyakran az autók öv-vonaláig értek. A negyedik-ötödik résszel kortárs Need for Speed tönkreverte minden tekintetben. Éppen ezért maradjunk csak a jó öreg Test Drive 2: The Duel-nél!

Az epizód nekem PC-ről kedves, és sokáig nem is tudtam, hogy elkészítették - a sorozat egyetlen tagjaként - Speccyre. A kerettörténet: ifjú, felelőtlen szupersportkocsi tulajdonosként egy másik, hasonló paraméterekkel bíró fiatalemberrel kell összemérnünk erőnket a közutakon. A szakaszok végén - benzinkutaknál - meg kell torpannunk a két felfestett csík között. Persze ezen tevékenységünkben akadályoznak a forgalom egyéb résztvevői és a yard. Az utóbbi közelségére figyelmeztet a járművünkbe implementált radardetektor. A végén az nyer aki több szakaszon gyorsabb, de ha egymás után háromszor lekapcsol a yard - vagy elfogynak életeink - akkor vesztettünk.

A PC-n kitűnő, élvezetes játékból nem is annyira átirat készült Spectrumra, mintsem valami kényszerlobotómiának alávetett szörnyszülött. Az érthető és megbocsátható, hogy a hangulatos átvezető animációkat fel kellett áldozni a nyolc bitnek és a korlátozott memóriának. Még azt is megértem, hogy mindössze kétféle autó közül választhatunk. De az számomra érthetetlen, hogy fizika vajh' miért nincs. Pedig Commyn még megvolt, én láttam! Továbbá azt sem értem, hogy az alkotók miért tartották tökéletesen feleslegesnek az autó olyan dimenzióit, mint szélesség és hosszúság bármiféle módon közölni a játékossal. Csöppet elszomorító, amikor éppen azt gondolom hogy két láb közé kaptam a felezőt, repedések szaladnak keresztül a szélvédőn, mert a program szerint én bizony már az árokban vagyok. Így csöppet nehéz eredményesnek lenni és előzgetni. Pedig kéne. Az irányításról inkább nem is mondok semmit, aki kipróbálja majd megérzi, hogy mennyire nem akar visszatérni a kormány a középpontba, hogy mennyire elszúrták az analóg típusú irányítást. A legrosszabb az egészben, hogy az ember érzi, hogy ebben a játékban több van, de képtelen kihozni belőle, mert bár ugyan úgy érzi, hogy mindent tökéletesen jól csinált, mégis szívfájdítóan eredménytelen. Szegény program, kár érte.

Feladat: elsőként teljesíteni a szakaszokat, hogy a végén mi nyerjük meg az országúti versenyt.

Tipp: a menü méltón pocsék, az irányításban a "joystick" Sinclair Interface II kiosztást takar.

Értékelés:
Ötlet:
Grafika:
Hang:
Kezelhetőség:
Nehézség:
Időtállóság:

Visszalépés az előző oldalra